Implantáció, csontpótlás

A fogászati implantológia az utóbbi évtizedekben rendkívül komoly fejlődésen ment  át.  Ennek,  illetve  a  mai  modern  technikának  köszönhetően, egyre több páciensnek ültetnek be mesterséges foggyökeret, úgynevezett „implantátumot”.

Az implantáció sikeressége számos tényezőn múlik, így elsősorban, de nem kizárólag az implantációt végző gyakorlatán, az egyéni tűrőképességen, az anatómiai adottságokon, az otthoni szájápolás gondosságán, rendszeres fogorvosi ellenőrzésen.

Az implantátum titánból készült csavar, melyet az állkapocs csontjába  ültetnek (csavarnak)  be.  A  leggyakrabban  alkalmazott implantátum  két  részből  áll.  A  gyökér  rész,  mely  többnyire  csavar  formájú  és  a  csontba kerül, valamint az implantátum fej, melyre később helyezik a koronát vagy hidat.

Fogászati implantátummal rögzített fogpótlással tökéletes fogsora lehet, mely esztétikailag és funkcionálisan is az eredeti fogsor érzetét adja.

Előfordul olyan eset is,  amikor  a  páciensnek  nincs  megfelelő   mennyiségű  csontja,  melyben  az  implantátumokat  el lehetne helyezni. Ilyenkor csontpótló anyaggal vagy a szájüreg, állcsontok, esetleg a test más részéből  áthelyezett saját csontdarabbal helyettesítik azt. A  csavarimplantátumok   a legelterjedtebbek, de esetenként más típusú implantátumot is használunk. Nagyon  fontos,  hogy  implantátumot abban  az esetben lehet  beültetni,  ha elegendő és megfelelő minőségű  csonttal  rendelkezik  a  páciens,  illetve  el  tudja  fogadni  az  implantátum viseléssel járó szabályokat és feltételeket.

Az   implantáció   folyamata   a   szájsebészeti   fázissal   kezdődik,   mely érzéstelenítésben történik.  Az implantáció területéről lefejtik az ínyszövetet, feltárják a csontot, és speciális fúrókkal kialakítják a csontban az implantátum helyét.

Először egy kisebb fúróval megadják  a  behelyezés  irányát  és  mélységét,  majd  pontosan  kialakítják  az  implantátumnak megfelelő üreg  szélességét  és  alakját.  Végül  behelyezik az implantátumot, és visszahelyezik a lefejtett ínyszövetet. A varratokat egy hét múlva lehet eltávolítani.

A gyógyulási fázis után, három-négy hónappal következik a második szakasz, amikor az implantátum feletti ínyszövetet megnyitják (az implantátumot feltárják), és az implantátumba egy gyári felépítményt csavaroznak be. Ezt követően csatlakoztatható a fogtechnikai laborban készült fogpótlás (korona, híd) a csontban rögzült implantátumhoz. A felépítmény olyan alakú, hogy könnyen lehet rá készíteni bármilyen pótlást. Megfelelő számú implantátumra egy, az összes fogat pótló híd is készíthető. A szükséges implantátumok száma egyén- és csontfüggő.

Nagyon fontos, hogy az implantációs fogpótlás elkészítése előtt a fogazat teljes gyógykezelése, a szájhigiénia helyreállítása, az íny egészséges állapotba hozása az elsődleges feladat. Mindehhez szükséges   a   páciens   megfelelő  együttműködése,  a   tökéletes   fogtisztítás   és  megfelelő csontmennyiség.  Az  implantációs  műtét  sem  fájdalom,  sem  egyéb  tekintetben  nem  jelent nagyobb megterhelést, mint más átlagos fogászati (pl. foghúzás) beavatkozások.

Csontpótlás

Leginkább a fogak elvesztése teszi szükségessé a csontpótlás alkalmazását. A fog elvesztése vagy eltávolítása után viszonylag rövid időn belül a mechanikai inger megszűnésének hatására sorvadásnak indul az állcsont csontszövete. A fogak elvesztésének következtében, nem terhelődik a csontállomány a rágás során, ezért ez a nem használt terület gyors sorvadásnak indul és csontpótlás válik szükségessé.

Az eleinte megfelelő mennyiségű csontállomány lapos-vékony lemezzé sorvad, mely megnehezíti vagy akár kivitelezhetetlenné teszi implantátum vagy kivehető fogpótlás behelyezését. A csontok regenerációja szisztémás kezelés típusokkal, vagy csontpótlás révén (szintetikus anyagokból, emberi vagy állati csontból) serkenthető.
A legfontosabb, hogy a csontpótlás során minden beépítésre kerülő anyag biokompatibilis legyen, ami azt jelenti, hogy semmi káros hatás nem érheti beépítése következtében a szervezetet, nem válthat ki szöveti reakciókat, és nem képezhetnek toxikus termékeket oldódásuk során. A csontpótlás esetében használt anyagok, napjainkban, tökéletesen megfelelnek mindhárom követelménynek.

A csontpótlás többféle módon történhet

Saját csont, vagyis autológ csont, mely rendkívül hatékonyan serkenti az elvékonyodott csontok regenerációját. Hátrányaként meg kell említeni, hogy saját csont nyeréséhez másik műtét szükséges, mely kellemetlenségekkel járhat mellékhatások tekintetében. A beavatkozás saját csont igénybevételével hosszabb időtartamú és költségesebb.
Más embertől származó csont, vagyis allogén csont, melynek alkalmazása hazánkban jelenleg még nem terjedt el.
Állati eredetű csont, vagyis xenogén csont (pl.:Bio-Oss), mely jelenleg az egyik legnépszerűbb csontpótló anyag a csontpótlás területén.
Szintetikus úton előállított csont, vagyis alloplasztikus csont, mely a legszélesebb körben alkalmazott anyagokat tartalmazza. Ilyenek pl. a trikalcium-foszfátok, hidroxiapatitok.

A csontpótlás alkalmával helyi érzéstelenítésben az ínyben lebenyt képeznek, majd a csontpótlás műtéti területére helyezik a csontpótló anyagot, melyet felszívódó membránnal fednek, és végül egyesítik  az ínyszéleket nem felszívódó varratokkal, amit a csontpótlás után egy héttel távolítanak el. Ezt követi egy hosszú (kb. 6 hónapos) gyógyulási szakasz, mely alatt a csontpótlás során beültetésre került csontpótló anyag összecsontosodik a körülötte lévő területtel, és maximálisan a szervezet részévé válik. Ha a csontosodási folyamat befejeződik, csak akkor kerülhet sor az implantációra, melyet követően újabb 3-6 hónap szükséges az implantátum tökéletes beépüléséhez. Az implantátum tökéletes becsontosodását követően készülhet el a felépítmény.